Harminc

歌詞

Kedd volt, vagy szerda, ki tudja már Foszlik az emlék, a nóta eláll Ültünk ott hárman, úgy harminc körül S a mama még ránk szólt: a kávé kihűl! A Gellértből nézett egy hotellakó A legelső kíváncsi hölgy hallgató S az ablakot ránk csapta, elég rossz jel Na, ezt a dalt jó gyorsan felejtsük el – Mennyi? – Harminc! – Mi harminc? – Mi mennyi? – Ez már nem vicc... – Próbálj meg nevetni! – Leírtuk párszor az utolsó dalt – De a másnap egymáshoz visszazavart Készültünk olykor, hogy kimondjuk bátran S a szövegek gyűltek a papírkosárba Volt már, hogy majdnem a kardunkba dőltünk A hanglemez kicsi lett, mi meg kicsit nőttünk A gyereket neveltük, s vittük a Padlásra Ő viszi most már a sajátját, hadd lássa Szerelmek, barátok útja elvált Mi kibírtuk, ki hinné, harmincon át – Mennyi? – Harminc! – Mi harminc? – Mi mennyi? – Ez már nem vicc... – Próbálj meg nevetni! – Megírtuk párszor az utolsó dalt – De a másnap egymáshoz visszazavart