Hogy a parizert vastagra szelte És azt be vékony papírba Mi meg az autókba néztük hogy Mennyi van beleírva Akkor a parkolóban Még egyes golfok álltak És hogyha néha megvertelek Azt mondtad szólsz az apádnak Én meg hogy úgyse ér utol Hívjad mer' akkora a hasa Hogy a fürdőben esténként A kezével nézi meg hogy Megvan-e még a fasza Én ma már azt sem hiszem el amit Látok a saját szememmel És hogyha nekem sehogy se megy Akkor legalább te menj el És hogyha nekem sehogy se megy... Nem nagyon érek többet mint Amennyit kinézel belőlem De mondok ha valami ordító Igazságot vársz most te tőlem Hímezz szerelmet minden Falvédő aljára Mert aki csak egyszer elereszti Az többet meg nem találja Van úgy hogy nagy bánat Van úgy hogy nagy tréfa Ha nem is mindig ezért De egész jó volt néha Mint az anyám úgy ölelsz Mint apád úgy becézlek Ugyanolyan térképpel én is Pont ugyanoda érek Ugyanolyan térképpel én is... Odaérek. -- Úgy vetem papírra hogy Nem sarjad semmi belőle Nagy sárga kombájnba ülsz Hogy azzal indulj a mezőre De mondod ott nem lesz semmi De mondom ott csak üresség van Legfeljebb néhány éhes kis állat Turkál otthagyott szótagokban Őket meg minek megzavarni Hadd legyen ma szabad szombat Inkább élvezd azt hogy otthon Kombájn vagy és súgd a traktornak Búza vagy pont olyan mint a búza Ami egy évben kétszer terem Egy év alatt élhetsz kettőt Az alkalmasabb vidékeken. Olyan jó most Együtt este Ezer csillaggal Megfestve Az egész égbolt Fényes szeplők Te az vagy és én is (az vagyok) A sok között mi Ketten egyek Dörgölőzünk A végtelennek. És a földnek Fügét mutat Azzal hogy élt egy napot.