Edda blues

歌詞

Magányosan állok egy sötét udvaron Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog Sorra kidőlt padok közt lépkedek Kevés a hely, ahova léphetek. A sarkon áll egy alak, rám vigyorog, Szólni nincs kedvem, hát tovább indulok, A régi téren talán vár még valaki, Vele jó lesz egy cigit megosztani. Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom A várost, ahol élek. Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott, Igen, holnap, holnap indulok. Talán csak megszokásból indultam tovább, Mereven bámultam a házak ablakát, A pályaudvar, már egy megszokott állomás Az egész egy furcsa látomás. Aztán csend, és újra csend, A sárga Hold álmosan figyel. Tudom, hogy nem felejted, mennyit álltam itt, Tudom, hogy nem felejted, mennyit vártam itt. Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom A várost, ahol élek. Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott, Igen, holnap, holnap indulok. Igen, elhagyom a várost, elhagyom, ha nem fogad magába, Erről szólt a dal: EDDA BLUES!