Mikor megismertem az arcod, Mikor hozzám ért a kezed, És egy kóbor csillag vigyázott ránk, Jó volt. Mikor először nem figyeltünk, Mikor nem mondtunk igazat, És a csend szorongva leült közénk, Rossz volt! A szélben kavarog egy szalmaszál, Kinyújtott tenyerembe száll. Ó, nem! Ez a játék végtelen, Kétszer nem dob senki sem, De van olyan, hogy visszalépünk. Ó, nem! Ez a játék végtelen, Se velem, se nélkülem, Örök körforgásban élünk. Mikor ébren vártuk a reggelt, Mikor néztük a madarakat, És a lelkünk együtt szárnyalt velük, Jó volt. Mikor hiányzott a féltés, Mikor nyeltük a könnyeket, És a hűség hűtlen elmenekült, Rossz volt! A szélben kavarog egy szalmaszál, Kinyújtott tenyerembe száll. Ó, nem! Ez a játék végtelen, Kétszer nem dob senki sem, De van olyan, hogy visszalépünk. Ó, nem! Ez a játék végtelen, Se velem, se nélkülem, Örök körforgásban élünk. A szélben kavarog egy szalmaszál, Kinyújtott tenyerembe száll. Ó, nem! Ez a játék végtelen, Kétszer nem dob senki sem, De van olyan, hogy visszalépünk. Ó, nem! Ez a játék végtelen, Se velem, se nélkülem, Örök körforgásban élünk.