Nálunk a földtekén Egy gyermek boldogan élt Mert volt egy hófehér galambja Ám egy nap reggelén Az álom véget ért Egy ember a másét megkívánta Kard csörrent, pernye szállt S a félénk hómadár Elszállt a messzi, kék magasba A gyermek hívja s vár De hangja gyenge már Csak együtt segíthetünk rajta Hómadár, megriadt hómadár Szállj le már, Földünkre szállj le már Bús hangot hoz felém Néha az esti szél A gyermek régi társát hívja Ám hangja túl kevés Magasba úgysem ér Csak együtt segíthetünk rajta Hómadár, megriadt hómadár Szállj le már, Földünkre szállj le már
