itt a kénködböl feltáruló bejáratnál lefelé ható lidérc erök hullámzó összessége rántsanak magukkal a mélységen túlra utazz hozzám az belsö föld magzati folyóin az alagút végén összetekeredve várlak ahogy átszállsz a feneketlen téren felfedezed a ki nem mondott titkokat az árnyak birodalma homorú labirintus az alaktalan folyamok mentén a szúkülö végtelen falak között lángoló földaltti világok kapui megnyílnak a szétáradó folyosókba a morajlásból felkavaró emlékdallamok belúröl tépik át az ösi ráismerést az életeröt elszivó árnyak itt léteznek meghasadt gondolatok a tanúlt útvesztökben harcba szállnak a távtudati erökkel asszimetrikus rezonanciákon átszakadt éteri csatornákon szellem és lélek most végleg széthasad szilánkokra törik a tükör tudat túlvilági és evilági erök a sarkoknál egybekelnek a folyó már nem asztrális tájat szel ketté a test miöséget váltott a fénye megtisztult colum