A szívtelen időt megfordítanám, Hogy újra nálam legyél. Hazudnám neked az élet dolgait, Hogy semmitől se félj. Hiszen mindent szabad, Hogyha valakit szeretünk, Elnézi úgyis a világ, A véletlen téged Egyedül könnyen bánthatott, Nem nyílhat már a virág. A végtelen időt visszatartanám, Hogy ne gyűrűzzön tovább. Szép lenne megint az együtt ébredés, Jobban vigyáznék rád. Hiszen mindent lehet, Hogyha valakit szeretünk, Felmentést ad a világ. Most már tudom, De egyedül kinek mondjam el? Az égre írni ugye kár? Hiszen mindent szabad, Hogyha valakit szeretünk, Elnézi úgyis a világ, Most már tudom, De egyedül kinek mondjam el? Az égre írni ugye kár? A szívtelen időt megfordítanám, Hogy újra nálam legyél.
