Bárhogy volt: szeret aki véd-, Bárhogy lesz: örök, ami szép! Bárhol vagy, ideje, hogy láss: Van még ragyogás! Bárhogy volt: fogod a kezét-, Bárhogy lesz: marad a tiéd. Bárhol van csoda, ahogy más-, Van még ragyogás! Mindig és mindenhol van, Láthatod-, épp hogy fedi a homály... Létezik dalban, szóban-, Szép, szerelmes csókokban vágy. Átölel nyárban, télben-, Százezerképpen szeret a világ! Lehet szíve bús jégben, De valamilyen fényt keres éppen az is, aki bánt... Bárhogy volt: szeret aki véd-, Bárhogy lesz: örök, ami szép! Bárhol vagy, ideje, hogy láss: Van még ragyogás! Mindig és mindenhol van, Nézz körül jobban-, közel, amit vársz! Szárnyaló, vad táncokban, Álmodó, nagy vágyakban társ. Holdra nézz, Nap fényét lesd, Ünnepelj, ébredj: te vagy a világ! Szíved félrever, téveszt, De valahogyan új erőt éleszt az is, ami fájt...