Könnyezem, vagy csak a füst szállt a szemembe, nem tudom. Valaki elment, akit én most is szeretek nagyon-nagyon. Álmodom, vagy talán ébren is őt látom, nem tudom, Keresem pedig tudom, hogy elment messzire nagyon-nagyon. Ő volt nekem nappal is az égen a csillag, a földön a jóság, Ő volt a szerelem, a földi valóság, az igaz boldogság! Könnyezem, nem csak a füst szállt a szemembe, jól tudom, Valaki elment, akit én most is szeretek nagyon-nagyon!