Honfoglalás II. Őshaza

歌詞

Túl az Üveghegyen, a Kék-kerek tengeren, Az Égig érő fa alatt, egy szép helyen, Ott ahol a világ Virágos Bölcsője állt, Élt népével Puszta, magyar király. Három fia volt az öreg Pusztának, A vadászt hívták Jó Szél Fúvásának, A kovácsot Szép Tüzek Lángjának, A legkisebbet Szép Mező Szárnyának. Szép Mező Szárnya jel alatt született, Szívébe írva gyönyörű üzenet: "A világon élni csak hősként érdemes", Rajtad a sor, hallod, mondd tovább, Énekes! Jóra rossz, örömre baj, nászra gyász, mosolyra jaj, Árulás, ellenség rohan rád. Fogy a nép mint a Hold, földje nincs mennyi volt. Legelőt lovadnak nem találsz. Fehér Ló Áldozat, jelöld meg utamat! Könyörülj Istenem, jelet adj! Jó remény Csillaga, Magyarok Pásztora, Ígérd meg: aki megy, megmarad. Szép Mező Szárnya szól, szeme ég, lángot szór, Indulunk, lóra hát aki bír! Elhagyom földemet, százezer ősömet, Aranyos szegellet álma hív.