Lefejelem a laptopot, felemelem a fejem. Alfában a macska tála, zörgeti a szerelem. Hunyorgok egy kicsit, mint egy igazi álmodó, Mer' minden álom a valóban romlandó. Szemhéjaim mögé most is beszűrődik némi fény és a párnára tett nyáltócsából tükröződő képregény egyik főhőse te vagy, a másik talán én vagyok. Mondjuk, hogy van két olyan csillag, ami egyformán ragyog. Mondjuk, hogy van két olyan csillag, ami egyformán ragyog. És ahogy forog a Föld, úgy én is forgatom magamat melletted a puha pamlagon. És ez a világűrbe ásító nagy sötét közben unottan megvakarja a köldökét. Mer' ami neki egy perc, nekem az életem. Könnyedén szórja szirmait a végtelen. És a csupasz testünkhöz úgy tapad e takaró, ahogy egy hívő álmához a Mindörökké Való.