SILENT STARS 〜星空のアリバイ〜

歌詞

Ő az, kit pont ilyennek láttam Mikor izgatottan vártam Hogy csak ő jöhet Ő az, s mit önmagamról hittem Mindent félre kellett tennem Ez már az új szerep Változom, hogy megfejtsem őt Bámulom, s lelkembe lát Hallgatom a jövőidőt Hogy merre visz tovább Ő az, kit kézen kéne fognom S lehet akármennyi gondom Sohasem bántanom Ő az, nem segít az emlék Mikor feladja a leckét S meg kéne oldanom Érte van feljebb a hangom Érte van, ha nehéz velem Érte van, ha nyújtózva tartom A mércét mindig fenn Látod, ő az, ki megtanított arra Hogy a sorban első nem vagyok Látod, ő az, aki rám is hallgat néha És ha hallgat, aggódhatok Ő az, tudom, tisztára az anyja De a szeme és a hangja Azt mondják, én vagyok Ő az, aki megtanul majd mindent Ami nekem soha nem ment Őbenne bízhatok Nélküle csend volt a házban Nélküle túl nagy a csend Nélküle mindent megtaláltam De mért is kell a rend Látod, ő az, eszembe jut róla Néhány régi, veszélyes kölyök Látod ő az, fogalmam sincs róla Hogy is kéne őriznem őt Látod, ő az, még ölbe vettem tegnap Sokszor mondta, mindig így lesz majd Látod ő az, kinek szép lesz majd az a holnap S ott a dalban így is marad Ő az, s tudom, elválunk majd egy nap Hm, csak mosolyogni tudjak Amikor elköszön