Távolodik lassan, aztán eltűnik a kép Néhány távoli hang szól még hozzánk Házak, utcák, emberek, mint gondolatok úgy hagynak el Úgy múlnak el Sóhajod szó, mely most az örömről beszél A szemed tükre most a fény Messze a világtól most rámtalálsz És velem szállsz Messzi tarka táj, s egy szépen szántott föld A szőnyeg mintái közt nyitott könyvem Mint félbehagyott mondat, lassan visszacseng pár olvasott szó Nézel rám Ujjad, mint érintés az arcommal még játszik Tudom, egy cigit szeretnél Lassan visszatér a hétköznap És földet ér
