Világosítsd föl gyermeked: A haramiák emberek; A boszorkák - kofák, kasok. (Csahos kutyák nem farkasok!) Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek, De mind-mind pénzre vált reményt; Ki szenet árul, ki szerelmet, Ki pedig ilyen költeményt. És vigasztald meg, ha vigasz A gyermeknek, hogy így igaz. Talán dünnyögj egy új mesét, Fasiszta kommunizmusét - Mivelhogy rend kell a világba, A rend pedig arravaló, Hogy ne legyen a gyerek hiába S ne legyen szabad, ami jó. S ha száját tátja a gyerek És fölnéz rád, vagy pityereg - Ne dőlj be néki, el ne hidd, Hogy elkábítják elveid! Nézz a furfangos csecsemőre: Bömböl, hogy szánassa magát, De míg mosolyog az emlőre, Növeszti körmét és fogát
