A sötét felhők hallgatnak: Vihar előtti csönd. A semmiből jön az ítélet, És mindent romba dönt. Megnyílik a föld, leszakad az ég, Sehol sincs többé menedék! Átszakad a gát, zavaros a tó, Az a víz nem lesz iható, Mert hazug az a szó! Forgószél jön a magasból, És minden véget ér. Gonosz az a szó! Porfelleg lesz a világból, És forró, tiszta szél. Gyakran téved az időjós, Vagy meg sem szólal ő, Mit mondhatna a jövőről, Ha nincs már több idő? Megnyílik a föld, leszakad az ég, Sehol sincs többé menedék! Didereg a föld, beborít a hó, Nehogy elhidd, hogy az a jó, Mert hazug az a szó! Forgószél jön a magasból, És minden véget ér. Gonosz az a szó! Porfelleg lesz a világból, És forró, tiszta szél. Búcsúzz el bátran és szabadon az álmoktól! Indulj el, úgyis marad, aki rád gondol! Gyere velem Búcsúzz el, minden hazug, amit ismertél Indulj el, hagyd, hogy vigyen az a forgószél! Ideje van Búcsúzz el bátran és szabadon az álmoktól! Indulj el, úgyis marad, aki rád gondol! Gyere velem Búcsúzz el, minden hazug, amit ismertél Indulj el, hagyd, hogy vigyen az a forgószél! Hadd vigyen a szél! Azt ígérték, hogy maradhatsz, De mégis menni kell. Attól félek, hogy nem óv már A meghitt, régi hely. Megnyílik a föld, leszakad az ég, Sehol sincs többé menedék! Eltűnik az út, belepi a hó, Ködbe téved az utazó. Mert hazug az a szó! Forgószél jön a magasból, És minden véget ér. Gonosz az a szó! Porfelleg lesz a világból, És forró, tiszta szél. Búcsúzz el bátran és szabadon az álmoktól! Indulj el, úgyis marad, aki rád gondol! Gyere velem Búcsúzz el, minden hazug, amit ismertél! Indulj el, hagyd, hogy vigyen az a forgószél! Ideje van Búcsúzz el bátran és szabadon az álmoktól! Indulj el, úgyis marad, aki rád gondol! Gyere velem Búcsúzz el, minden hazug, amit ismertél Indulj el, hagyd, hogy vigyen az a forgószél! Hadd vigyen a szél!