Elmondanám

歌詞

Mindenki lő mostanra már Régóta láthatatlanul élek Változni kész rajtam kívül Mindenki más, akit csak az évek Fújnak felém mindenfelől Két kézzel integetnek a tájnak Jóságos ég, elmondanám Ez voltam én, mindegy mi vár is Elmondanám Köddel benőtt látóhatár Sorsukra hagyva vesztek az álmok Sorsot cserél sok jó barát Jobbára védhetetlenül állok Sortűz pereg, dobszó ha szól Végszóra járja mind el a táncát Jobbára jó vesszőfutás Te jóságos ég, hát ez voltam én Csak elmondanám Közeledik el az életem velem épp Pedig mennyire máshol járt nemrég Igaz az is, amíg elviseltem a fényt Az is, az is csak égetett, ahol ért Hazabuszozik a városomba a nyár Velem már a múlt időkben jár Megszűnik itt mindenki más Egyből, ha elhagyod a világot Emlékek, ők visznek tovább Ezt jobb lesz, ha mihamarabb be is látod Megszokható, csak épphogy nehéz De mégis, ha megfeszülök sem értem Jóságos ég, ma gondolj le rám Ha többet remélsz is, ez voltam én Csak elmondanám Közeledik el az életem velem épp Pedig mennyire máshol járt nemrég Igaz az is, amíg elviseltem a fényt Az is, az is csak égetett, ahol ért Hazabuszozik a városomba a nyár Velem már a múlt időkben jár Széltébe nőtt, szélfútta rét A házak körül lovaskocsik állnak Sírig cipelt ásók-kapák Két kézzel integetnek a tájnak Várnak, hogy élj úgy, mintha más Nem volna nélküled, a mesédnek Jotánnyi jót, csak ennyit kívánj Ma bármit cipelsz is, gondolj felém Mert elmondanám Hazabuszozik az életem velem épp Pedig mennyire távol járt nemrég Lefogadom, amíg elviselted a fényt Ugye ugyanúgy égetett, ahol ért? Közeledik el a városomba a nyár Velem megint a múlt időkben jár Közeledik el az életem velem épp Pedig mennyire máshol járt nemrég Igaz az is, amíg elviseltem a fényt Az is, az is csak égetett, ahol ért Hazabuszozik a városomba a nyár Velem már a múlt időkben jár Közeledik el a nap, mikor hazaérsz Belépsz, megint a régi szobádban állsz Belebuszozik az álmaidba a táj Tudom, nem is kell mondanod, hova jár Minek örül ez az élettelen ég? Nekem csak olyan szegről-végről kék Sebtében írt történetét Asztalfiókba zárja a részeg Később, ha kész, a szekrénybe dől Az ajtót bezárja magára végleg Képes szegény a fél életét is Álltában átaludni, ha kéred Se, nem lesz ma több változtatás Csak a végén egy szó, a szó, pont a lényeg Mégis mi más?