Ki ne enne meg egy olyat, amit előtte megöltek? Ki enne meg egy olyat, ami magától döglött meg? Ki venne be egy mesét, amelyik megíratta magát? Ki hallgatna meg egy ilyet, aminek nem érti egy szavát se? De hát ki tudja, ki mondta? Ki tudja, mit mondott? Messziről jött ember vagy, neked mondok, amit csak akarok Ki tudja, kivolt-e? Ki tudja, ki védte? Hogy segítsen rajtad, amikor még azt se tudod, kivagy-e? Húzzuk fel, tudom, tudod, tudom, hogy hátul kell Ugye emlékszel még? A másik oldalon se boldogabb nálunk más Magadnak integetsz, de nem akarod, hogy észrevedd Hogy még a másik oldalon se láthatod azt, aki vagy Hiába bólogatsz, ha nem figyelsz, még ott ragadsz A másik oldalán az egyetlennek Ennek az egyetlennek, ennek az egyetlen egynek Semelyikedik oldalán se könnyebb ennek Hát legközelebb majd gondold meg kétszer is, hogy mit gondolsz Miket is mondasz annak, akinek az utcájába tódulsz Legközelebb majd érezd meg még egyszer, mit érzel Miket képzelsz abba, aki a szemei elé képzel Hogyha rádférne, járhatnál az ingemben, jót tenne De mára én már megelégszem annyival is Ha eltalálnak bármivel, te nem mozdulsz Nem moccansz elsőre, később se, nem kéne Távcsövekkel keresitek a földeteken kívűlieket Ők meg az egeteket is eltakarják közben előletek Itt annyian vannak, mind ugyanazért jöttek Fogadni mi lesz vajon a sorsa a földnek, mindet Húzzuk fel tudom, tudod, tudom, hogy hátul kell Ugye emlékszel még? A másik oldalon se boldogabb nálunk más Magadnak integetsz, de nem akarod, hogy észrevedd Hogy még a másik oldalon se láthatod azt, aki vagy Hiába bólogatsz, ha nem figyelsz, még ottragadsz A másik oldalán az egyetlennek Ennek az egyetlennek, ennek az egyetlen egynek Semelyikedik oldalán se könnyebb ennek