Látogatók, egy fénytől távoli hely Mindenem új, ő mégis másra figyel, nem rám néz A tükrömtől nem láttam, eltakartam, úgy figyeltem Amerre ő elindult, én is ott teremtem Ott vagyok mindegyik képén, bármerre járt Mindegyik képnek a szélen ott a lába nyomában a pásztor Baktat egy bunkósbottal És ha egyszer-egyszer odacsap, akkor mindig okkal Érzi, hogy ég, mert nincs ott az égen a jel, amit igért Azt a látogatók is egy fénytől távoli helyről küldték Megoldom én a szórakozásukat együltő helyemben Akinek a kezein eddig álltam, most a vállaimra ültetem Hogy lássa meg ő is végre, hogy várnak-e ránk A torkomon át jön a gyomrom, küldi, a számnál így szól: Érzem, hogy nem rám gondol Biztos, hogy nem rám gondol Sok beszédnek édes alján ülök a szarban egymagamban A vállaimra ülhet, akinek a kezein eddig ácsorogtam Érzi, hogy ég még mindig, nem hiszi el Hogy ahogy eddig is, ott volt most is, ott az égen a jel Csak éppen égkék Égkék Égkék