Tükörbe néz, és a képét lesi, ahogy átalakulnak a vonásai, Mikor a hajnali metrón tökegyedül önmagával szemben ül. És érzi a vesztét, valaki figyeli, a túloldalról beszélnek neki, De nem hall semmit, ő már csak ilyen. Csak a dob, meg a basszus zakatol a füleiben. Magába' beszél és kutyahúst kajál, ha pénzt kap a kezébe, telefonál. Valami mindig kell, mikor a szerelem leteszi a seggét. A földreülteti, És úgy vágja taccsra, ahogy senki nem teszi, És látja is ő, csak észre nem veszi, Hogy ennyit tud, csak ő tudja milyen, Mikor a dob, meg a basszus zakatol a füleiben. Megerőszakol, ha nem vigyázol, ha háttal állsz neki, És úgy tartja kedve, akkor ugrik, és addig mozog... ...Míg el nem indul újra az, hogy "Umm-pá", és a csávó kever, Lenyugtatja majd a funksoulbrothercheckitoutnow. Ó, igen. Csak a dob, meg a basszus zakatol a füleiben. Dob meg basszus zakatol a füleiben. Dob meg basszus zakatol a füleiben, dob meg basszus zakatol a füleiben. Dob meg basszus zakatol a füleiben, dob meg basszus zakatol a füleiben. Dob meg basszus zakatol a füleiben, dob meg basszus zakatol a füleiben. Dob meg basszus zakatol a füleiben. Dob meg basszus zakatol a füleiben.