Hazafelé lépkedek, cipőkopogás Elmerül a csendes éjben Ahogy a sarokhoz érek, szél illata Mintha a hangod remegett volna Eső utáni ablakban tükröződik Senki nélküli peron fénye Kesztyűmben maradt meleg A téli emlékek, amit együtt láttunk A keresztező désnél a lámpa villan Útitársat kérdezve mosódik el Ha felnézek, az éj mélyén Pontokban lélegző fények Az emlékek olyanok, mint a csillagok Szavak előtt világítják a szívem A kimondott szavak és az ujjak melege A múltba költözött, amit elfelejteni hittem Még ha vissza nem térő ígéret is Valahogy most itt volt velem Az automaták fénye kiemeli A kifakult plakát mosolyát Néma busz suhant el mellettünk Árnyékainkat egymásra vetítve Az éj késői felhő karcoló résein át Hűvös ég tekint be Úgy érzem, nem vagyok egyedül Zsebem mélyén szorítom az emléked Az emlékek olyanok, mint a csillagok Megérinthetetlenül is megtöltik a szívem A könnyeket, amiket tagadtam Az ég szélére emelték Az éjszakában, mikor nem tudok aludni Ott pislákol egy meleg fény Nem fényévek távolsága, csak Egy kis csend után A névtelen érzések Még mindig lélegeznek Az emlékek olyanok, mint a csillagok Még be nem fejezett id őt világítanak Mosolygó arcok, elhaladó napok Mind megfogják az éjszakát Még ha soha többé nem találkozunk Ugyanaz a fény alattunk Kinyújtott kézzel sem érhetem el De biztosan ott van Ma este is csendesen Egy fény pislákol a szívemben
