Borostyán fény lélegzik csendesen Csak az éjszaka körvonala úszik az utcákon Kőlapokon siklik a kabát szegélye Gyorsan elhaladó árnyak koptatják az időt A vékony füst fehér vonalakat rajzol Még a szavak elő tt felszabadul az ég felé A szellő simítja a vállam, és elragadja a hajam A lenyelt nevek hővé válnak A mellkasomban pislákoló apró fény Ha hozzáérek, összetörhet — senki sem tudja A hezitálás esője hull éjjel, a fény csillaggá válik A csend csak hangnál élénkebben szól A hezitálás esője hull éjjel, visszatartott lélegzettel imádkozom Hesitation esik, nem tudok visszafordulni Még a magány is halványra színez ődik A kirakatban visszatükröződő múlt filmje Nevető sziluettek rezegnek az üvegen A keresztező dés mélyén a vörös fény Csendesen összefű zi a távolodó jövőt A lámpák váltanak, egy pillanatra kék A mellkasban dobbanó szív útját keresi A cigaretta végén maradt kevés hő A kimondatlan szó hamuba zárva A hezitálás esője hull éjjel, a fény az esőbe oldódik Csak az emlék illata perzseli az ujjaimat A hezitálás esője hull éjjel, álom és szemhéj ázik Hesitation esik, nem tudok búcsút mondani A lépcsőfok a hajnal felé vezet A hezitálás esője hull éjjel, az ég füstbe öltözik A fény és árnyék réseib ől szavak nélküli gondolat szabadul A hezitálás esője hull éjjel, a szívverés előzi a csendet Hesitation esik, még mindig az elmémben A fény a szemembe szivárog A szavak még az éjszaka zsebében alszanak A csendes szél elviszi a füstöt
